Nemrég nagy vonalakban áttekintettük az ifjúsággal foglalkozók csoportjait. Most más szempont szerint csoportosítjuk őket. Fontos ugyanis, ki mennyit kommunikál a célcsoporttal. Más a szerepe azoknak, akik rendszeresen dolgoznak fiatalokkal, és más, akik munkája kevésbé köthető a közvetlen kapcsolatokhoz. Más szóval, ha egy csapatot kell összeállítani, akkor figyelnünk kell az egyes szerepekkel járó kommunikációs lehetőségekre is.

Vannak, akik napi szinten érintkeznek a fiatalokkal, ilyenek a mentorok, trénerek, stb. Nekik teljesen másra kell figyelni a kommunikáció során,mint például a vezetőknek, adminisztrátoroknak, pénzügyeseknek. Arról is esett szó, hogy ezen a területen nem mindig válnak szét élesen a szerepek, ezért sokszor egy személynek kell az adott szerepnek megfelelően kommunikálni. A fiatallal pedig közölni kell (“Most, mint igazgató szólok hozzád.”) épp milyen szerepet tölt be az adott szituációban.

A munkatársak esetében kell a csapatba egy lendületes karizmatikus vezető, aki, ha kell beáll a fiatalokkal is foglalkozni, de alapvetően a hátteret biztosítja. Kell egy olyan “embermágnes” munkatárs, akit a fiatalok haverként fogadnak el, és képes bevonzani őket az adott tevékenységbe. Mellé kell egy másik, aki a kevésbé jó rendőr szerepét tölti be. Ugyanis itt nincs rossz rendőr szerep. Szükséges egy háttérember, aki több területen be tud segíteni. Kell egy-két adminisztrátor, akik dokumentálnak pályázatot írnak, szerveznek stb. Ha több speciális területtel is foglalkozunk, akkor mindegyikre kell egy szakember, aki az adott terület specialistája. Egy példa: Remekül el lehet magyarázni, hogyan kell énekhangot helyesen kicsiholni a torokból,  önmagában ez nem elég. Tudnunk kell énekelni, ha ezt akarjuk tanítani. A hozzáértés, tapasztalat semmivel nem helyettesíthető. Csak akkor tudunk hitelesen kommunikálni, biztos tudással rendelkezünk.

Ebben az esetben mindenki érintkezik a célcsoporttal, még a nagyfőnök is. A bevonó ember, nagyon közvetlenül kell beszéljen. Az adott generáció nyelvét kell használnia, különben nem lesz eredményes. A társa már egy fokkal erősebb határt húz. A többiekre bedig általánosan jellemző, hogy legközvetlenebbül egy idősebb testvért, szülőt, helyettesít a korának megfelelően. Alapvetően, nincsenek olyan éles határok, mint egy iskolában, de azért egy egészséges átmenetet mindenképpen biztostanunk kell.  Nagyon fontos az is, hogy itt nem működik a tekintélyelvűség. Természetesen kialakul, egy ehhez hasonló struktúra, ám sokkal lazább, mint egyéb szakmákban. Erről azonban majd később lesz szó. Legközelebb az egyes szerepeknek megfelelő kommunikációs trükköket nézzük át,illetve néhány lehetséges variánst a hétköznapokra.

The post Ifjúsági szakma rétegei és azok kommunikációja appeared first on VBstudioZ.com.