Arról már volt szó, hogyan kell kommunikálni a fiatalokkal általánosságban, és áttekintettük a nagyobb és kisebb szervezetek fiatalok felé irányuló kommunikációját is.  Megállapíthatjuk, hogy az ifjúsági szakmában az egyéni kommunikációval érünk el legtöbbet. Ez a bizalom alapja. A fiatalok személyekhez, csoportokhoz kötődnek. Igen ám, de egy ifjúsági szakember, több szerepben kell, helytálljon egyszerre. Mi ilyenkor a teendő? Ezt tárgyaljuk ebben a részben

Aki ifjúságsegítőként ténykedik, egyszerre lesz mentor, tanár, barát, testvér, és szülő. Ennek nem könnyű megfelelni. Természetesen egy időben és térben nem túl nagy az előfordulási esélye az összes szerepnek. A kulcs abban van, hogy mindig az adott szituációnak megfelelő szerepet kell felvenni. Az elején ki kell jelölni a határokat, hogy meddig vagyunk barátok, és hol indul a szakember. Tudatosítani kell a fiatalokban, hogy nem a haverral beszél, ám fordulhat hozzánk problémával.  A bizalom nagyon fontos ebben a kapcsolatban. Ugyanakkor, ha nincsenek a határok, akkor nem tudja a munkáját végezni az illető. Az ifjúsági szakember tulajdonképpen hasonló viszonyban a fiatalokkal, mint egy tanár, de közvetlenebb a kapcsolata. Ez a közvetlenség segít abban, hogy nem formális viszonyok között tudjon foglalkozni akár egyénileg, akár csoportosan a hozzá fordulókkal.

A kommunikáció tehát a közvetlenségen alapul. ugyanakkor vannak helyzetek, amikor kötöttebb formára van szükség. Például, ha helyreigazításról, irányításról, vagy tanácsadásról van szó. A tekintélyt meg kell tartani. Tudatosan kell használni, és kialakítani a módszereket. A metakommunikációban is egyértelmű jelzéseket kell adni. Nem tehetjük meg azt, hogy ellentétesen kommunikálunk. Sok ember nem érzékeli a finom utalásokat. Egyértelműen meg kell mondani, jelezni, hogy igen, lehet, vagy nem, ez már sok. Mivel nincs tisztán formális függőségi viszony, mint a tanár-diák esetében, csakis pontos, egyszerű jelekkel célszerű a kommunikációt végrehajtani.

Létezik olyan eset is, amikor a szülő helyett kell szülőnek lenni. Sőt, megesik, hogy a szülőt kell tanáccsal ellátni. Ebben az esetben is a kristálytiszta, érthető jelek használata célravezető. Fokozottan kell ügyelni az emberek érzékenységére, de nem kell feltétlenül kímélni a lelkivilágukat. A mindenkori helyzet határozza meg, mit és hogyan tegyünk. Az sem baj, ha bizonyos esetekben segítséget kérünk egy adott területen jártasabb kollégától.

Mivel az ifjúsági szakember külső mintaként szolgál a fiatal számára kulcsfontosságú, hogy megmaradjon az a bizonyos határ közte, és a mentoráltja között. Még akkor is, ha kortárssegítőként kortársaival foglalkozik az ember. Ez a tapasztalatszerzés időszaka, amit később, ha ezt a hivatást választja, felhasználhat. Bevezetőnek talán ennyit. Legközelebb részletesen átnézünk néhány konkrét kommunikációs formát.

The post Egyéni személyes kommunikáció az ifjúsági szakmában appeared first on VBstudioZ.com.