Időről- időre felmerül a kérdés, a fiatalok kulturális eseményeken való részvételének növeléséről. Nem új jelenség, hogy bizonyos helyeken elmaradnak a fiatalok a rendezvényekről. Mi kell ahhoz, hogy elmenjenek a művelődési intézménybe? Elsősorban nem a nagyvárosokról van szó, hanem a kisebb településekről. Egy megyeszékhely közelében fekvő község esetében, különösen nehéz lehet a helyzet. Amennyiben van általános iskola, és óvoda, kedvezőbbek a kilátások. A középiskolás korosztály azonban a városban tanul, napjai nagy részét ott tölti. Őket sem lehetetlen bevonni a helyi programokba. Mi a titok?
Nincs titok. Olyan programokat kell szervezni, ami a fiataloknak szól. Ez valószínű nem hat az újdonság erejével, azonban mégis gondot okoz a gyakorlatban. Sokan keresnek meg a problémával, hogy „nem jönnek a fiatalok” Jobb esetben pedig ott vannak, de „hamar elmennek”. „Pedig fiatalos volt a program” Biztos? Ifjúsági szakemberként úgy látom, legtöbb esetben a gond abban rejlik, hogy megpróbálják kitalálni mi érdekli a fiatalokat. Pedig nem kitalálni kell, hanem megkérdezni. Nem kérdőívekkel, mert azt úgysem töltik ki, vagy rosszabb esetben viccnek gondolják. A szervezők pedig ebből akarnak dolgozni. Minden településen, kell egy ifjúsági közösségi tér, ahol szakemberek foglakoznak a fiatalokkal. Nem a tanárok, nem szociális munkások, hanem ifjúsági szakemberek. Szociális munkásokra is szükség van, de nem elég csak rájuk hagyatkozni. Két teljesen különböző munkakörről van szó. Egy ilyen szakember úgy képes informálódni ma fiatalokról, ahogyan egy kérdőív, vagy interjú adatait elemző kutatós sem. Egyszerűen azért, mert napi kapcsolatban van a közösség ifjúságával. Naprakész információval rendelkezik az aktuális problémákról, példaképekről, kedvelt sztárokról, tevékenységekről. A közösségi tér, képes együttműködni a település többi intézményével. Ez az együttműködés pedig mindenki számára gyümölcsöző lehet.
Minden generáció mást tarthat hitelesnek egy témában. Meghívhatjuk a legelismertebb különféle díjakkal rendelkező szakembert egy témában, a fiatalok nem biztos, hogy elmennek a rendezvényre. Egyrészt, lehet, hogy nem ismerik az illetőt, vagy hallottak róla, de „túl száraznak” vélik a programot. Ha fiatalokat akarunk látni a rendezvényen, tudnunk kell, mit gondolnak az ötletünkről. Ehhez ismernünk kell a fiatalokat. Minden szervezőnek ismernie kell a célközönségét. A fiatalok esetében is így van. Nem elég csak a saját gyerekekből, unokákból kiindulni. Tudom, hogy mindenkinek a saját gyereke a legjobb, legügyesebb, de ha kulturális eseményről van szó, könnyen félrevezető lehet az így szerzett információ. Ezért kell egy olyan szakember, aki nemcsak egy szűk csoportot ismer, hanem a település teljes fiatal generációjára van rálátása. Egy város esetében, például a városban található oktatási intézmények mindegyikéből találkozik fiatalokkal. Ha csak egy intézményre koncentrálunk, az adott iskola esetében hasznos lehet, de a település egészének szánt rendezvények esetében csak egy szűk réteget jelent. Egy városi ifjúsági Közösségi térben dolgozó szakember az adott helyen működő össze intézménnyel kapcsolatban áll, és szinte mindegyikből találkozik fiatalokkal. Teljesen más információkat kap munkája során, mint egy tanár, aki csak egy intézményben tanít. Vagy az a szülő, akinek van ugyan két gyermeke, de ezen kívül csak néhányat ismer jobban.
Röviden tehát, ha fiataloknak akarunk szervezni, eseményeket, akkor alaposan ismernünk kel az adott korosztályt. Nem mindegy, hogy fiatal egyetemisták, végzős középiskolások, vagy felső tagozatos általános iskolások képezi a célközönséget. Lehetne még jobban szűkíteni a kört, de ez is jól mutatja, hogy mekkora különbségek vannak a fiatalok között is. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni, amikor azon dolgozunk, hogy megteljen velük a művelődési központ, vagy a közösségi tér. Az sem mindegy, mely gazdasági térségben helyezkedik el az adott település, milyen hagyományokkal rendelkeznek az ott élők – ezek jó támpontot jelenhetnek. Ugyanakkor az ettől a mintától való eltérés, az egyes generációkban szintén fontos információ lehet. Sokszor előfordul, hogy az éveken át bevált klisék egyszer megszűnnek működni. A fiatalok már nem vevők az adott témára, vagy unalmasnak tartják az eseményt. A lábbal szavazás negatív eredménye, mindenképpen a célközönség, jobb megismerésére kell sarkalljon mindenkit. Változtatni pedig kell, leginkább akkor, ha észrevesszük, hogy valami kevésbé működik. Ha csak akkor változtatunk, amikor nem működik már legtöbbször késő, és kezdhetjük elölről a munkát. Ilyenkor gyakorlatilag újra kell építeni szinte mindent az alapoktól. Sok esetben mégis a reklámon, és a marketingen múlik, hogy eljönnek-e a fiatalok. Ha nem értesülnek az eseményről, akkor lesznek ott. Erről szól a következő cikkem ebben a témában.
