Cikksorozatom második részében a statisztika közléséről lesz szó. A bevezetőben már írtam néhány eleméről. Most részletesebben elmerülünk a korrekt közlési formákban. Mint kiderült, és remélem sok olvasónak eddig is egyértelmű volt, nem mindegy hogyan kommunikáljuk az eredményeinket. Főképp, ha sajtóban, nagy nyilvánosság előtt tesszük, akár pánikot is kelthetünk, vagy gazdasági folyamatokat befolyásolhatunk velük.

Kezdjük az elején! Hogyan keletkeznek az adataink? Milyen módszerrel szerezzük azokat?  Milyen céllal? Kinek szánjuk? Ezek a kérdések nagyon fontosak a későbbi kommunikáció szempontjából. Ezeket ugyanis közölnünk kell az adatokkal együtt. Mint ismeretes, a számok, bár tényszerűek, önmagukban nem jeleznek sokat. Fontos közölnünk háttér információkat, a korrekt értelmezéshez. Azért is így kell tennünk, mert szkeptikusok, bárhol lehetnek, és ha épp a mi statisztikánkat szedik szét, hiányos kommunikáció miatt, az nem kellemes.

Ilyen esetek elkerülhetőek, ha tényleges, korrekt adatokkal dolgozunk. Sokszor előfordult már, hogy félreértelmeztek statisztikákat, és a tőzsdén pánik tört ki, veszélybe sodorva ezzel sok ember életét.  Szinte minden esetben a hibás közlés volt az ok. Néhányszor előfordult számítási, vagy összegzési hiba. Létezik egy hibahatár, de ezekben az esetekben senki nem vette észre, hogy ezt már átlépték.

Az adatok keletkezésénél is véthetünk hibákat. Elég, ha nem szelektálunk elég széles körben. Az összevont adatok jelentősen torzíthatják a végeredményt. Például, egy gyártási hibás terméksorozatban kétféle hiba derült ki. Ezek összefügghetnek egymással, de nem minden esetben. Ha nem határozzuk meg az összefüggések arányát, és besoroljuk mindegyiket egy adatba, akkor torzítjuk a statisztikát, ami a gyártási hiba kijavítását is akadályozhatja. Ezáltal téves döntések születhetnek, és a hiba nem fog maradéktalanul megoldódni. Az adatokat, tehát a lehető legjobban szegmentálni kell. Példánkban el kell különíteni az összefüggő hibás eseteket a többitől. Ellenkező esetben az összes hibát összefüggőként fogják tekinteni, ami a megoldást nehezítheti. Tökéletes statisztika nem létezik, hiszen mindig lehet jobb, de azért törekednünk kell a legjobb módszer alkalmazására.

A közlésnél pedig a lehető legteljesebb magyarázatot kell fűzni a statisztikához. Így tudjuk megelőzni a téves következtetéseket. Igen, nagy a valószínűsége annak, hogy ennek ellenére lesz, aki a saját értelmezése szerint magyarázza a számokat. Viszont, ha mi korrekten dolgoztunk, akkor hamar kiderül a tévedés. A magyarázatban oda kell figyelnünk a szóhasználatra, mert ez is adhat okot téves értelmezésre. Mivel minden statisztika más, teljes mélységében nem lehet  egy cikkben mindre  kitérni. Kérdés esetén, szívesen válaszolok az elérhetőségeim valamelyikén.

The post A statisztika kommunikációja második rész appeared first on VBstudioZ.com.

Ezúttal a számok világába kukkantunk be, mégpedig a statisztika kommunikációja kapcsán. A számokkal nem lehet vitatkozni, mondják sokan, ám ez nem teljesen igaz. A számok valóban lehetnek tények, de nem minden esetben fedik a valóságot. Ugyanis a számokat, mindenki a maga szempontjából magyarázza. Az adatgyűjtés módszereiről nem is beszélve. Ebben a cikksorozatban, arról lesz szó, hogyan érdemes olvasni, és kommunikálni ezeket az adatokat.

Ugyanis a számok tényleg nem hazudnak. Vagy mégis? Ha rosszul kommunikálunk, könnyedén cáfolnak bennünket a saját adatainkat felhasználva. Ha mi készítünk statisztikát, mindenképpen közölnünk kell a módszert is, amivel az adatokat szereztük. Ezzel védjük magunkat a szkeptikusokkal szemben. Mindig valós számokat közöljünk, így elkerülhetjük a támadásokat. Megfelelő módszerrel számított tényleges adatokkal valóban nem érdemes vitatkozni. A gond akkor van, ha az adatok alapvetően hibásak, ebben az esetben túl magas, vagy ellenkezőleg túl alacsony értékeket kapunk. Ezek a torz adatok nagyban befolyásolhatják a statisztika értelmezését is. Erről azonban még később lesz szó.

Hogyan olvassuk a statisztikákat? Honnan tudhatjuk, hogy nem hamisak az adatok? Ha csak a számokat nézzük, akkor nem biztos, hogy rájövünk. Vannak esetek, amikor annyira nyilvánvaló a tévedés, hogy laikusként is észrevehető. Ha valami nagyon nem logikus, akkor feltételezhetünk bizonyos mértékű torzítást. Szakemberek, sem minden esetben látják a hibákat azonnal. Laikusként annyit tehetünk, hogy nem egy forrásból tájékozódunk, megnézzük a forrásokat, elolvasunk több elemzést. Sőt, célszerű félretenni a saját ideológiai meggyőződésünket is, hogy objektívebben lássuk a dolgokat. Az adatokat ugyanis több szempontból kell értékelni szinte minden esetben. Ha nem így teszünk, akkor torz étékelést kapunk, ami legtöbbször a közelében sincs a valóságnak.

Nem mindegy, hogy egy adat összegzése egy folyamatnak, vagy tényleges létező darabszám. Például, egy bolt készletén a nyitás óta 2.350.000 (kétmillió-háromszázötvenezer) db kenyeret mutat a statisztika. Mennyi van jelenleg a boltban? Azon belül mennyi van a polcon, és mennyi a kosarakban? Mennyit fizettek már ki? Mennyit fogyasztottak el, és hány darab végezte visszáruként? A kenyérfajták közül mennyi képviseltette magát ebben az adatban? Folytathatnánk a kérdések sorát, de most csak példaként írtam néhányat.

Egy adat tehát önmagában sok téves következtetésre adhat lehetőséget. Példánkban az összes, eddig a boltban megfordult kenyeret jelezte. Viszont nem tudjuk, mekkora alapterületű üzletről van szó, milyen nagyságú forgalommal, készlettel. Egy kisebb boltot tekintve ez nagy szám, valószínű nem egy heti statisztika része. Egy nagyvárosi szupermarket esetében már más a helyzet.  Tehát ha adatokat hallunk, olvasunk, mindenképpen nézzünk utána a háttérnek, és az adatok keletkezésének. Ne higgyünk el feltétlenül mindent amit a média mutat nekünk.

The post A statisztika kommunikációja első rész appeared first on VBstudioZ.com.