Ezúttal a számok világába kukkantunk be, mégpedig a statisztika kommunikációja kapcsán. A számokkal nem lehet vitatkozni, mondják sokan, ám ez nem teljesen igaz. A számok valóban lehetnek tények, de nem minden esetben fedik a valóságot. Ugyanis a számokat, mindenki a maga szempontjából magyarázza. Az adatgyűjtés módszereiről nem is beszélve. Ebben a cikksorozatban, arról lesz szó, hogyan érdemes olvasni, és kommunikálni ezeket az adatokat.
Ugyanis a számok tényleg nem hazudnak. Vagy mégis? Ha rosszul kommunikálunk, könnyedén cáfolnak bennünket a saját adatainkat felhasználva. Ha mi készítünk statisztikát, mindenképpen közölnünk kell a módszert is, amivel az adatokat szereztük. Ezzel védjük magunkat a szkeptikusokkal szemben. Mindig valós számokat közöljünk, így elkerülhetjük a támadásokat. Megfelelő módszerrel számított tényleges adatokkal valóban nem érdemes vitatkozni. A gond akkor van, ha az adatok alapvetően hibásak, ebben az esetben túl magas, vagy ellenkezőleg túl alacsony értékeket kapunk. Ezek a torz adatok nagyban befolyásolhatják a statisztika értelmezését is. Erről azonban még később lesz szó.
Hogyan olvassuk a statisztikákat? Honnan tudhatjuk, hogy nem hamisak az adatok? Ha csak a számokat nézzük, akkor nem biztos, hogy rájövünk. Vannak esetek, amikor annyira nyilvánvaló a tévedés, hogy laikusként is észrevehető. Ha valami nagyon nem logikus, akkor feltételezhetünk bizonyos mértékű torzítást. Szakemberek, sem minden esetben látják a hibákat azonnal. Laikusként annyit tehetünk, hogy nem egy forrásból tájékozódunk, megnézzük a forrásokat, elolvasunk több elemzést. Sőt, célszerű félretenni a saját ideológiai meggyőződésünket is, hogy objektívebben lássuk a dolgokat. Az adatokat ugyanis több szempontból kell értékelni szinte minden esetben. Ha nem így teszünk, akkor torz étékelést kapunk, ami legtöbbször a közelében sincs a valóságnak.
Nem mindegy, hogy egy adat összegzése egy folyamatnak, vagy tényleges létező darabszám. Például, egy bolt készletén a nyitás óta 2.350.000 (kétmillió-háromszázötvenezer) db kenyeret mutat a statisztika. Mennyi van jelenleg a boltban? Azon belül mennyi van a polcon, és mennyi a kosarakban? Mennyit fizettek már ki? Mennyit fogyasztottak el, és hány darab végezte visszáruként? A kenyérfajták közül mennyi képviseltette magát ebben az adatban? Folytathatnánk a kérdések sorát, de most csak példaként írtam néhányat.
Egy adat tehát önmagában sok téves következtetésre adhat lehetőséget. Példánkban az összes, eddig a boltban megfordult kenyeret jelezte. Viszont nem tudjuk, mekkora alapterületű üzletről van szó, milyen nagyságú forgalommal, készlettel. Egy kisebb boltot tekintve ez nagy szám, valószínű nem egy heti statisztika része. Egy nagyvárosi szupermarket esetében már más a helyzet. Tehát ha adatokat hallunk, olvasunk, mindenképpen nézzünk utána a háttérnek, és az adatok keletkezésének. Ne higgyünk el feltétlenül mindent amit a média mutat nekünk.
