Bob Marley nem csak kizárólag a zenéjéről ismert, igaz, ő volt az első, aki megismertette a világgal a reggae műfajt. A többi legendához hasonlóan, az ő élete sem indult könnyen.
1945. február 6.-án született Robert Nesta Marley néven, a jamaica északi részén található Nine Miles-ben. Apja, fehér bőrű, a Brit hadsereg Tengerészeténél szolgált, és jamaikába vezényelték. Anyja jamaikai fekete asszony. Apja leszerelése után jamaikában telepedett le, egy kis farmon, ahol gazdálkodással tartották el családjukat. Édesapja 1950-ben meghalt, majd ezek után a család Kingstonba költözött. Cedella Marley a Barrett street-en vásárolt kis lakást maguknak, a főváros “nyomor-negyedében” TrenchTown-ban. Anyja alkalmi munkákból szerzett pénzt, Bob pedig, iskolába járt, ám ideje nagy részét mégis az utcán töltötte.
Az 1950-es évek második felében Jamaika nem volt biztonságos paradicsom.. Az utcákon egymást érték a zavargások, a gyarmatosítók ellen küzdő raszták tüntetéseket szerveztek, mindennaposak voltak az összecsapások. Bob ilyen fiatal fejjel már szembesül a borzasztó körülményekkel, embertelenséggel, a magas munkanélküliséggel! Az egyetlen megnyugvást az ottani embernek csakis a zene jelentette a megnyugvást. Tinédzserként gitárt vásárolt, és zenekart alapított.
1961-ben vették fel első dalát, a Judge Not, ami amerikai stílusú rhythm & blues ballada. A felvételért 10$ kapott. A lemez megjelent és el is bukott. Az emberek vállat vontak Marley felett. Egyetlen ember bízott benne: Rita, aki később felesége lett, és akivel egy fabódéban lemez boltot nyitottak. Az üzlet nem ment valami fényesen, de a kudarc nem szegte Bob kedvét. Barátaival, Neville O’rileyvel és Hubert McIntoshal (Bunny Livingstone és Peter Tosh) elhatározták, hogy énektriót alkotnak. Desmond Dekker és Jimmy Cliff próbálkozott útjuk egyengetésével, de a történelem ismét közbe szól. Kingstonban újra zavargárok törnek ki. Egymást érik a kivégzések, rendőrsortüzek, de 1962-ben a rasztafári mozgalom eléri egyik célját. Jamaica felszabadul a Brit gyarmati elnyomás alól. Ezek után békés évek következtek.
Bob Marleynak sikerült albumokat megjelentetnie. Második és harmadik kislemeze ismét kudarcot vallott. Ekkor új irányban próbálkozott, 1964-ben barátaival zenekart alapított, Wailin Wailers néven, melynek első felvétele, a SimmerDown, valóságos sikerbomba lett. Később nevet váltottak, Wailin Rudeboys, és minden dalukkal a toplistákat ostromolták. Az elismerés megszerzése két évig tartott. Ezek után már csak ugy emlegették őket, Bob Marley és a Wailers.
1966 április 22. fordulópont Bob életében. Ezen a napon Haile Selassie Jamaikába látogatott. Elbűvölt ez a vallásos indíttatású forgatag, és attól a naptól kezdve tudatosan kezdett foglalkozni a raszta mozgalommal. A vallás elmélyülése előtt a család a jobb megélhetés érdekében Amerikába költözik. A Rock hazájában zenészként akart dolgozni, de a dolgok nem így alakultak. A Chrysler gyárban kapott munkát, mint autómosó, de egy nagy elbocsátási hullámkor, az elsők között váltak meg tőle. Ekkor volt a Vietnámi háború, Bob inkább haza utazott Jamaikába. Barátaival újra koncerteztek, lemezeket adtak ki, és eközben egyre jobban tudatosult Bobban az őt körülvevő világ ellentmondásossága. Egyszer letartóztatták kábítószer élvezet vádjával. Mert a rasztafárihoz tartozik a ganja szívása, de Jamaika törvényei szerint is illegális. A börtönben ismerkedett meg Vincent Forddal, aki ismert raszta vezető volt. Ő magyarázta Bobnak a rasztafári célját, és mellesleg Ő írt sok világhírű dal szövegét is. Életét a rasztafári mozgalomnak szentelte a raszták püspöke, Mortimo Planno előtt, aki Bob-ot JAH prófétjának vélte. 1969-ben a zenéi többsége már teljesen a rasztafáriról szóltak. Megszületik a JAH zene, ami egy elnyomott kisebbséghez szól. A 70-es években a Marley gépfegyverrel, a Feket Hatalom nevezetű mozgalom jellegzetes pózaiban látható egy képen. Harcosnak szólítják: JAH katonája. Az üzleti élettel minden kapcsolatot megszakít, és saját lemezkiadót hoz létre, TuffGong néven, ami egyben a mozgalom bázisa is volt.
Első saját kiadású lemeze, a Trench Town Rock címmel. A címadó dal hatalmas siker lett. A 70-es évek elején Bob és zenekara Jamaika leghíresebb bandája lett, amikor is elhatározták, hogy a nagyvilág elé állnak. Chris Blackwell volt az ő emberük az Island Records tulajdonosa. A szerződés miatt Angliába utaztak, ahol is Bob felismerte, hogy őt nem a siker hajtja, hanem a mozgalom eszméinek hirdetése, terjesztése. A szerződés után jelent meg a Catch A Fire 1973-ban. Bob személyében új sztárt ünnepeltek, a reggaeben pedig a rock megújítóját emlegették. Ugyanebben az évben kiadták következő lemezüket a Burnin-t. Amerikában is nagy siker lett, és itt és Angliában is turnéztak. A siker egyik pillanatról megszakadt. Peter Toshnak és Bunny Livingstonnak elege lett az üzleti herce-hurcából. Marley mellett csak a Barett testvérek maradtak, akikkel újjá szervezte a bandát. Ezzel a felállásal, 1974-ben jelenik meg albumuk, ami az eddigieket is felül múlja. Bob mögött ott vokálozott felesége, Rita Marley, Judy Mowatt és Marcia Griffith. 1976-ban jelent meg a Rastaman Vibration, ami már a megjelenés előtt is több milliós rendelést kapott.
1976 december 3.-án fegyveresek rontottak be Marley kingstoni lakásába, és tüzet nyitottak az ott tartózkodókra. Az énekest kevésbé sebesítették meg, de felesége súlyos sebet kapott, menedzsere pedig, -aki Marley elé vetette magát a lövésekkor – életveszélyesen megsérült. Az ok: Kingstonban az a hír terjedt el, hogy a lázító dalszövegeiről híres énekes a miniszterelnöki székre pályázott. Marley a merénylet után azonnal elhagyta a szigetet, és csak másfél év után tért vissza. Londonba költözött, együttesével járta a világot, és népszerűsítették a reggae-t. 1977-ben jelent meg Exodus című albumuk, mely a legvallásosabb mind közül. 1978-ban két újabb album; a Kaya balladákat, szerelmes dalokat tartalmaz, a Babylon by Bus pedig a világ körüli turnén felvett dalokat tartalmazza.
Bob Marley 1978-ban visszatért Jamaicába. A nagy esemény tiszteletére a rasták békekoncertet rendeztek a legjobb reggae előadók közreműködésével a kingstoni stadionban. Harmincezer ember gyűlt össze. A koncerten Marley lázító dalokat énekelt, de amitől mindenki tartott elmaradt – helyette egy nagyon megindító jelenetnek lehettek tanúi a jelen lévők. A koncert után Bob Marley lesétált a nézők közé, és magával vitte a színpadra a két ellenségeskedő párt vezetőjét, Michael Manley miniszterelnököt és Edward Seagát. A színpadon egybekulcsolva felemelte kezüket, hogy mindenki lássa a jelképes cselekedetet, és így táncoltak együtt a reggae ritmusára. “Legyen szeretet és béke! Legyen vége a háborúskodásnak” – énekelte együtt a harmincezer ember, és egy pillanatra mindenki békét kötött egymással. A zenének még sosem volt ekkora szerepe egy nép életében.
1979-ben Bob Marley már a harmadik világ más népeiért (pl.: Zimbabwéért ) énekelt, új Survival című albumán az afrikai gerillaszervezetekkel rokonszenvező dalokat jelentetett meg. A sajtó pedig újabb címeket adományozott neki: A harmadik világ első szupersztárja. 1980-ban jelent meg utolsó albuma Uprising címmel. A sajtóban ekkor már aggasztó hírek jelentek meg gyógyíthatatlan betegségéről, melyet eleinte cáfoltak, de találgatásokat – agydaganat, leukémia – hallani lehetett. Egy NSZK-beli klinikán kezelték, dús rasta hajfonatai megritkultak, arca beesett, szeme fénytelen volt. Egy hír szerint később átköltözött Amerikába, a kedvezőbb éghajlat miatt. 1981-ben új lemez helyett régi lemezeit adták ki újra. A megdöbbentő hírt 1981. május 11.-én közölték, miszerint Bob Marley leukémiában meghalt. Temetése Jamaicában nemzeti gyászünnep volt. Holttestét a Kingston-i stadionban ravatalozták fel; egyik kezében gitárjával, a másikban a Bibliával. Koporsójához tízezrek zarándokoltak el. A szertartás alatt a Wailers játszott, Rita Marley pedig gospeleket énekelt. A gyászbeszédet Edward Seaga új miniszterelnök mondta: Munkásságának döntő szerepe volt abban, hogy a jamaicai reggae zenét a világon mindenütt megismerték. Jamaica kulturális nagykövete volt, aki elősegítette a különböző bőrszínű, nyelvű és vallású fiatalok együttműködését és kölcsönös megértését.
