Ifjúsági kommunikáció- mentorok, trénerek, ifjúságsegítők

mindenkihez meg kell találni a kulcsotA címben felsoroltakon kívül, még van pár szakma, mely közvetlenül érintkezik a fiatalokkal, például a tanárok, de róluk külön lesz szó. Mivel közvetlen, és napi kapcsolatban állnak egymással más hangnemet, stílust kell alkalmazniuk, mint a többi munkatársnak. Mint korábban említésre került, meg kell tartani egy bizonyos távolságot, mert ez elengedhetetlen a megfelelő munkavégzéshez, de nem lehetnek túl merevek sem.

 Minden fiatal más, mindegyikhez más kulcs tartozik. A szakembernek meg kell találnia az adott fiatalhoz illő kulcsot, ami egy minőségi kapcsolatot eredményez. Csak akkor lehet eredményes a fejlesztő, és prevenciós munka, ha egyénre alkalmazzuk. A kommunikáció, ennek megfelelően alakul. Kellően közvetlen kell, legyen ahhoz, hogy a fiatal megnyíljon, de a szakmai munkához illő viszonyhoz is illeszkednie kell.  Nyilván eltérés mutatkozik, a különböző korú ifjúsági munkások között. Furán nézne ki, ha ugyanúgy beszélne egy harmincas, vagy egy tizenéves kortárs mentor.

Mindent összevetve a hangsúly a közvetlenségen van. A túl hivatalos stílus nem célravezető a fiatalokkal történő munkában. (Természetesen a rendvédelmi szerveknél dolgozók esetében a szakmaiság része a kemény hangnem. Ez azonban egy speciális területe az ifjúsági munkának a maga speciális szabályaival, ami egy külön téma.)

A lazaság mértéke tehát életkor, hely, és szituáció függvénye. Egy ifjúsági irodában, korban egymáshoz közel álló felek között a szerepekhez kötött lazább hangnem teljesen normális. Bizonyos esetekben a tanárok is alkalmazhatják ezt, persze csak módjával. A stílus, szóhasználat legyen természetes, és az adott csoporthoz illeszkedő. Viszont, nagyon fontos, hogy soha ne legyen erőltetett.

Ha valami nem illik a szakember egyéniségéhez, inkább ne erőltesse, mert nevetség tárgyává válik. A bohóckodásnak is helye van ebben a szakmában, ha okkal tesszük.  Bármit is mond vagy tesz, az ifjúsági szakember azt okkal tegye, különben jobb esetben hatástalan marad. Rosszabb esetben az eredeti célhoz képest ellenkező eredmény születik.  Aki közvetlenül érintkezik fiatalokkal, annak tehát meg kell találnia a megfelelő kommunikációs mixet, csoport, és egyén szinten egyaránt.

Mindig egyértelműen jelezni kell, hogy az adott szituációban milyen szerepet tölt be. Ez különösen a kortárs segítőknél fontos. Akár közvetlenül el lehet mondani, hogy pl: „Most, mint a mentoros beszélek.” Nincs ezzel semmi baj, sőt. Akkor van gond, ha nem egyértelműek a szerepek. A mentor, tréner, egyéb szakember, soha nem haver. Lehet olyan, de nem az. A kommunikációban ennek egyértelműen meg kell jelennie. Meg kell húzni egy határt, aminél tovább nem lehet menni. Ez egyénenként változik, de a közvetlenül munkálkodó munkatársak esetében ez szűkebb, mint egy irodai adminisztrátornál. Összefoglalva a lazaság és szakmaiság megfelelő keverékére van szükség az ifjúsági munkában. Legközelebb egy másik réteget vizsgálunk meg az ifjúsági munkások közül.

A bejegyzés kategóriája: Ifjúsági munka, Kommunikáció
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.