A csend fontosságáról már volt szó. Akkor megígértem, hogy még visszatérünk a témára. Egészen pontosan, a csend fajtáira. Nem mindegy ugyanis mikmor, és hogyan keletkezik a kommunikáció során a csend. Több fajta létezik belőle, van amelyiknek örülünk, és van olyan amelyiknek kevésbé. A legjobb, ha tudatosan használjuk, de akkor sincs veszve minden, ha tőlünk függetlenül történik. A lényeg, hogy tudjuk kezelni a helyzetet.
Ha kellemetlen kínos csend áll be, akkor ezt érezni fogjuk. Ha mindkét fél kellemetlenül érzi magát, az nyer, aki előbb felismeri a helyes megoldást., Legtöbb esetben feszültség okozza, de szándékosan is létre hozhatjuk, ha kellően tudjuk uralni magunkat. Kevés esetben lehet emberileg indokunk erre, de ebben az esetben is nagyon oda kell figyelnünk. Ha nem vagyunk urai magunknak, érzelmeinknek, akkor inkább hagyjuk ki ezt a trükköt. Ha egy kellemes beszélgetés fullad kínos csendbe, akkor a legjobb, ha oldjuk a feszültséget. Ezt megtehetjük,végső esetben éles témaváltással is. Ám jobban járunk, ha egy semleges megjegyzést teszünk, amivel nem mondunk ellen korábbi kijelentéseinknek, mégis oldjuk a feszült hangulatot.
Szándékosan nemcsak kínos csendet hozhatunk létre, hanem jó szándékunk jeleként, vagy kíváncsiságból is. Jó szándékból kifejezés alatt azt értjük, amikor valakit meghallgatunk, mert neki jólesik elmondani valamit. A lelki szemetesláda szerep is ilyen, de nem feltétlenül erre gondoltam. Kíváncsiság egyértelmű. Ha valamit meg akarunk tudni hallgatnunk kell. a hallgatás pedig azt jelenti, hogy csendben vagyunk, a másik beszél. Alapvetően tehát van a kínos, a kíváncsi, a jó értelemben feszült (pl várakozó), és a tudatosan vállalt csend. Lehetne még ragozni strukturálni, de nem érdemes. A lényeg, hogy tudatában legyünk, mikor alkalmazzuk a csendet, mint technikát. Illetve felismerjük, a módját a kommunikáció továbbvitelének.
