Időről- időre felmerül a kérdés, a fiatalok kulturális eseményeken való részvételének növeléséről. Nem új jelenség, hogy bizonyos helyeken elmaradnak a fiatalok a rendezvényekről.  Mi kell ahhoz, hogy elmenjenek a művelődési intézménybe? Elsősorban nem a nagyvárosokról van szó, hanem a kisebb településekről. Egy megyeszékhely közelében fekvő község esetében, különösen nehéz lehet a helyzet. Amennyiben van általános iskola, és óvoda, kedvezőbbek a kilátások. A középiskolás korosztály azonban a városban tanul, napjai nagy részét ott tölti. Őket sem lehetetlen bevonni a helyi programokba. Mi a titok?

Nincs titok. Olyan programokat kell szervezni, ami a fiataloknak szól.  Ez valószínű nem hat az újdonság erejével, azonban mégis gondot okoz a gyakorlatban. Sokan keresnek meg a problémával, hogy „nem jönnek a fiatalok” Jobb esetben pedig ott vannak, de „hamar elmennek”. „Pedig fiatalos volt a program” Biztos?  Ifjúsági szakemberként úgy látom, legtöbb esetben a gond abban rejlik, hogy megpróbálják kitalálni mi érdekli a fiatalokat. Pedig nem kitalálni kell, hanem megkérdezni. Nem kérdőívekkel, mert azt úgysem töltik ki, vagy rosszabb esetben viccnek gondolják. A szervezők pedig ebből akarnak dolgozni.  Minden településen, kell egy ifjúsági közösségi tér, ahol szakemberek foglakoznak a fiatalokkal.  Nem a tanárok, nem szociális munkások, hanem ifjúsági szakemberek.  Szociális munkásokra is szükség van, de nem elég csak rájuk hagyatkozni. Két teljesen különböző munkakörről van szó.  Egy ilyen szakember úgy képes informálódni ma fiatalokról, ahogyan egy kérdőív, vagy interjú adatait elemző kutatós sem.  Egyszerűen azért, mert napi kapcsolatban van a közösség ifjúságával. Naprakész információval rendelkezik az aktuális problémákról, példaképekről, kedvelt sztárokról, tevékenységekről. A közösségi tér, képes együttműködni a település többi intézményével. Ez az együttműködés pedig mindenki számára gyümölcsöző lehet.

Minden generáció mást tarthat hitelesnek egy témában. Meghívhatjuk a legelismertebb különféle díjakkal rendelkező szakembert egy témában, a fiatalok nem biztos, hogy elmennek a rendezvényre. Egyrészt, lehet, hogy nem ismerik az illetőt, vagy hallottak róla, de „túl száraznak” vélik a programot. Ha fiatalokat akarunk látni a rendezvényen, tudnunk kell, mit gondolnak az ötletünkről.  Ehhez ismernünk kell a fiatalokat. Minden szervezőnek ismernie kell a célközönségét. A fiatalok esetében is így van. Nem elég csak a saját gyerekekből, unokákból kiindulni. Tudom, hogy mindenkinek a saját gyereke a legjobb, legügyesebb, de ha kulturális eseményről van szó, könnyen félrevezető lehet az így szerzett információ. Ezért kell egy olyan szakember, aki nemcsak egy szűk csoportot ismer, hanem a település teljes fiatal generációjára van rálátása. Egy város esetében, például a városban található oktatási intézmények mindegyikéből találkozik fiatalokkal. Ha csak egy intézményre koncentrálunk, az adott iskola esetében hasznos lehet, de a település egészének szánt rendezvények esetében csak egy szűk réteget jelent. Egy városi ifjúsági Közösségi térben dolgozó szakember az adott helyen működő össze intézménnyel kapcsolatban áll, és szinte mindegyikből találkozik fiatalokkal. Teljesen más információkat kap munkája során, mint egy tanár, aki csak egy intézményben tanít. Vagy az a szülő, akinek van ugyan két gyermeke, de ezen kívül csak néhányat ismer jobban.

Röviden tehát, ha fiataloknak akarunk szervezni, eseményeket, akkor alaposan ismernünk kel az adott korosztályt. Nem mindegy, hogy fiatal egyetemisták, végzős középiskolások, vagy felső tagozatos általános iskolások képezi a célközönséget. Lehetne még jobban szűkíteni a kört, de ez is jól mutatja, hogy mekkora különbségek vannak a fiatalok között is. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni, amikor azon dolgozunk, hogy megteljen velük a művelődési központ, vagy a közösségi tér. Az sem mindegy, mely gazdasági térségben helyezkedik el az adott település, milyen hagyományokkal rendelkeznek az ott élők – ezek jó támpontot jelenhetnek. Ugyanakkor az ettől a mintától való eltérés, az egyes generációkban szintén fontos információ lehet. Sokszor előfordul, hogy az éveken át bevált klisék egyszer megszűnnek működni. A fiatalok már nem vevők az adott témára, vagy unalmasnak tartják az eseményt. A lábbal szavazás negatív eredménye, mindenképpen a célközönség,  jobb megismerésére kell sarkalljon mindenkit.  Változtatni pedig kell, leginkább akkor, ha észrevesszük, hogy valami kevésbé működik. Ha csak akkor változtatunk, amikor nem működik már legtöbbször késő, és kezdhetjük elölről a munkát. Ilyenkor gyakorlatilag újra kell építeni szinte mindent az alapoktól.  Sok esetben mégis a reklámon, és a marketingen múlik, hogy eljönnek-e a fiatalok. Ha nem értesülnek az eseményről, akkor lesznek ott. Erről szól a következő cikkem ebben a témában.

The post Fiatalok bevonása kulturális eseményekbe – első rész appeared first on VBstudioZ.com.

Ez a generáció más. Ezeket semmi sem érdekli. Ezeket nem lehet bevonni semmibe. Csak a buli érdekli a mai fiatalokat. „ Ismerős kijelentések? Nagyon sokan emlegetik a mai nemzedéket csendes generációként. Legtöbb esetben olyanok szájából hangzik el, akik vajmi keveset foglalkoznak a fiatalokkal. Nem értik meg, hogy a mai fiatalok is hasonlók, de a környezet és az eszköztár teljesen más, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Aki naponta foglalkozik az ifjúsággal, az tudja, hogy a kép sokkal árnyaltabb. Ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, de a ,megoldások ma már mások. Most még inkább igaz, hogy a közvetlen személyes kommunikáció a kulcs.

Nem lehet toronyba zárva bársonyszékből kitalálni, mit is szeretnének a mai ifjak. Ez a módszer nem működik, soha nem is működött.  Az ifjúság tudja mit alkar, és el is mondja, elfogadja a segítséget is, ha megfelelően kérdezünk, és kommunikálunk. A közvetlen személyes kommunikáció, és a figyelem nagyon fontos az ifjúsági szakmában. Ez nem azt jelenti, hogy dicsérjük agyon, akkor is, amikor nem kellene, csk mert pozitív megerősítést akarunk adni. Ennek is megvan a helye, ugyanakkor a fejlődés során meg kell tudnia, mi az a nem. Ha korrektek vagyunk, helyes irányba terelhetjük az életüket, és eredményesek lehetnek abban, amiben szeretnének fejlődni. A helyes irány, nem apuka, anyuka álma, hanem a fiatalé. Ugyanakkor az önkép kialakítása lényeges, ez pedig korrekt kontroll nélkül nem megy. A figyelem ebben az esetben azt jelenti, hogy meghalljuk, mit mond, és reagálunk rá. Figyeljük, hol tart a fejlődésben és úgy segítjük, hogy a legtöbbet hozza ki magából. Ha ezek az alapok megvannak, akkor már nem gond a bevonás, aktivizálás.

Ez azonban nem újdonság, minden generációra érvényes, hogy figyelni kell rá, meghallgatni, törődni vele, reagálni az igényekre. Ha mindezt nem visszük túlzásba, akkor kiépíthetünk egy bizalmi állapotot. Ha bíznak a szakemberekben akkor már csupán meg kell tartani ezt a helyzetet, és elindul az aktivitás. Célt kell adni, cél nélkül ugyanis semmit nem ér az aktivitás. Végül röviden, az emberközpontú, személyes, közvetlen kommunikációval érünk el a legtöbbet a fiataloknál, függetlenül attól, melyik generációhoz tartozik. Ha megtaláltuk a kulcsot z egyénhez, már rajtunk és eszközeinken múlik, hogyan tudjuk aktivizálni. Hamarosan folytatjuk a témát, mert szinte kimeríthetetlen.

„Ez a generáció más. Ezeket semmi sem érdekli. Ezeket nem lehet bevonni semmibe. Csak a buli érdekli a mai fiatalokat. „ Ismerős kijelentések? Nagyon sokan emlegetik a mai nemzedéket csendes generációként. Legtöbb esetben olyanok szájából hangzik el, akik vajmi keveset foglalkoznak a fiatalokkal. Nem értik meg, hogy a mai fiatalok is hasonlók, de a környezet és az eszköztár teljesen más, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Aki naponta foglalkozik az ifjúsággal, az tudja, hogy a kép sokkal árnyaltabb. Ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, de a ,megoldások ma már mások. Most még inkább igaz, hogy a közvetlen személyes kommunikáció a kulcs. Nem lehet toronyba zárva bársonyszékből kitalálni, mit is szeretnének a mai ifjak. Ez a módszer nem működik, soha nem is működött.  Az ifjúság tudja mit alkar, és el is mondja, elfogadja a segítséget is, ha megfelelően kérdezünk, és kommunikálunk. A közvetlen személyes kommunikáció, és a figyelem nagyon fontos az ifjúsági szakmában. Ez nem azt jelenti, hogy dicsérjük agyon, akkor is, amikor nem kellene, csk mert pozitív megerősítést akarunk adni. Ennek is megvan a helye, ugyanakkor a fejlődés során meg kell tudnia, mi az a nem. Ha korrektek vagyunk, helyes irányba terelhetjük az életüket, és eredményesek lehetnek abban, amiben szeretnének fejlődni. A helyes irány, nem apuka, anyuka álma, hanem a fiatalé. Ugyanakkor az önkép kialakítása lényeges, ez pedig korrekt kontroll nélkül nem megy. A figyelem ebben az esetben azt jelenti, hogy meghalljuk, mit mond, és reagálunk rá. Figyeljük, hol tart a fejlődésben és úgy segítjük, hogy a legtöbbet hozza ki magából. Ha ezek az alapok megvannak, akkor már nem gond a bevonás, aktivizálás. Ez azonban nem újdonság, minden generációra érvényes, hogy figyelni kell rá, meghallgatni, törődni vele, reagálni az igényekre. Ha mindezt nem visszük túlzásba, akkor kiépíthetünk egy bizalmi állapotot. Ha bíznak a szakemberekben akkor már csupán meg kell tartani ezt a helyzetet, és elindul az aktivitás. Célt kell adni, cél nélkül ugyanis semmit nem ér az aktivitás. Végül röviden, az emberközpontú, személyes, közvetlen kommunikációval érünk el a legtöbbet a fiataloknál, függetlenül attól, melyik generációhoz tartozik. Ha megtaláltuk a kulcsot z egyénhez, már rajtunk és eszközeinken múlik, hogyan tudjuk aktivizálni. Hamarosan folytatjuk a témát,mert szinte kimeríthetetlen.

The post Fiatalok bevonása, aktivizálása appeared first on VBstudioZ.com.

A címben felsoroltakon kívül, még van pár szakma, mely közvetlenül érintkezik a fiatalokkal, például a tanárok, de róluk külön lesz szó. Mivel közvetlen, és napi kapcsolatban állnak egymással más hangnemet, stílust kell alkalmazniuk, mint a többi munkatársnak. Mint korábban említésre került, meg kell tartani egy bizonyos távolságot, mert ez elengedhetetlen a megfelelő munkavégzéshez, de nem lehetnek túl merevek sem.

 Minden fiatal más, mindegyikhez más kulcs tartozik. A szakembernek meg kell találnia az adott fiatalhoz illő kulcsot, ami egy minőségi kapcsolatot eredményez. Csak akkor lehet eredményes a fejlesztő, és prevenciós munka, ha egyénre alkalmazzuk. A kommunikáció, ennek megfelelően alakul. Kellően közvetlen kell, legyen ahhoz, hogy a fiatal megnyíljon, de a szakmai munkához illő viszonyhoz is illeszkednie kell.  Nyilván eltérés mutatkozik, a különböző korú ifjúsági munkások között. Furán nézne ki, ha ugyanúgy beszélne egy harmincas, vagy egy tizenéves kortárs mentor.

Mindent összevetve a hangsúly a közvetlenségen van. A túl hivatalos stílus nem célravezető a fiatalokkal történő munkában. (Természetesen a rendvédelmi szerveknél dolgozók esetében a szakmaiság része a kemény hangnem. Ez azonban egy speciális területe az ifjúsági munkának a maga speciális szabályaival, ami egy külön téma.)

A lazaság mértéke tehát életkor, hely, és szituáció függvénye. Egy ifjúsági irodában, korban egymáshoz közel álló felek között a szerepekhez kötött lazább hangnem teljesen normális. Bizonyos esetekben a tanárok is alkalmazhatják ezt, persze csak módjával. A stílus, szóhasználat legyen természetes, és az adott csoporthoz illeszkedő. Viszont, nagyon fontos, hogy soha ne legyen erőltetett.

Ha valami nem illik a szakember egyéniségéhez, inkább ne erőltesse, mert nevetség tárgyává válik. A bohóckodásnak is helye van ebben a szakmában, ha okkal tesszük.  Bármit is mond vagy tesz, az ifjúsági szakember azt okkal tegye, különben jobb esetben hatástalan marad. Rosszabb esetben az eredeti célhoz képest ellenkező eredmény születik.  Aki közvetlenül érintkezik fiatalokkal, annak tehát meg kell találnia a megfelelő kommunikációs mixet, csoport, és egyén szinten egyaránt.

Mindig egyértelműen jelezni kell, hogy az adott szituációban milyen szerepet tölt be. Ez különösen a kortárs segítőknél fontos. Akár közvetlenül el lehet mondani, hogy pl: „Most, mint a mentoros beszélek.” Nincs ezzel semmi baj, sőt. Akkor van gond, ha nem egyértelműek a szerepek. A mentor, tréner, egyéb szakember, soha nem haver. Lehet olyan, de nem az. A kommunikációban ennek egyértelműen meg kell jelennie. Meg kell húzni egy határt, aminél tovább nem lehet menni. Ez egyénenként változik, de a közvetlenül munkálkodó munkatársak esetében ez szűkebb, mint egy irodai adminisztrátornál. Összefoglalva a lazaság és szakmaiság megfelelő keverékére van szükség az ifjúsági munkában. Legközelebb egy másik réteget vizsgálunk meg az ifjúsági munkások közül.

The post Ifjúsági kommunikáció- mentorok, trénerek, ifjúságsegítők appeared first on VBstudioZ.com.

Nemrég nagy vonalakban áttekintettük az ifjúsággal foglalkozók csoportjait. Most más szempont szerint csoportosítjuk őket. Fontos ugyanis, ki mennyit kommunikál a célcsoporttal. Más a szerepe azoknak, akik rendszeresen dolgoznak fiatalokkal, és más, akik munkája kevésbé köthető a közvetlen kapcsolatokhoz. Más szóval, ha egy csapatot kell összeállítani, akkor figyelnünk kell az egyes szerepekkel járó kommunikációs lehetőségekre is.

Vannak, akik napi szinten érintkeznek a fiatalokkal, ilyenek a mentorok, trénerek, stb. Nekik teljesen másra kell figyelni a kommunikáció során,mint például a vezetőknek, adminisztrátoroknak, pénzügyeseknek. Arról is esett szó, hogy ezen a területen nem mindig válnak szét élesen a szerepek, ezért sokszor egy személynek kell az adott szerepnek megfelelően kommunikálni. A fiatallal pedig közölni kell (“Most, mint igazgató szólok hozzád.”) épp milyen szerepet tölt be az adott szituációban.

A munkatársak esetében kell a csapatba egy lendületes karizmatikus vezető, aki, ha kell beáll a fiatalokkal is foglalkozni, de alapvetően a hátteret biztosítja. Kell egy olyan “embermágnes” munkatárs, akit a fiatalok haverként fogadnak el, és képes bevonzani őket az adott tevékenységbe. Mellé kell egy másik, aki a kevésbé jó rendőr szerepét tölti be. Ugyanis itt nincs rossz rendőr szerep. Szükséges egy háttérember, aki több területen be tud segíteni. Kell egy-két adminisztrátor, akik dokumentálnak pályázatot írnak, szerveznek stb. Ha több speciális területtel is foglalkozunk, akkor mindegyikre kell egy szakember, aki az adott terület specialistája. Egy példa: Remekül el lehet magyarázni, hogyan kell énekhangot helyesen kicsiholni a torokból,  önmagában ez nem elég. Tudnunk kell énekelni, ha ezt akarjuk tanítani. A hozzáértés, tapasztalat semmivel nem helyettesíthető. Csak akkor tudunk hitelesen kommunikálni, biztos tudással rendelkezünk.

Ebben az esetben mindenki érintkezik a célcsoporttal, még a nagyfőnök is. A bevonó ember, nagyon közvetlenül kell beszéljen. Az adott generáció nyelvét kell használnia, különben nem lesz eredményes. A társa már egy fokkal erősebb határt húz. A többiekre bedig általánosan jellemző, hogy legközvetlenebbül egy idősebb testvért, szülőt, helyettesít a korának megfelelően. Alapvetően, nincsenek olyan éles határok, mint egy iskolában, de azért egy egészséges átmenetet mindenképpen biztostanunk kell.  Nagyon fontos az is, hogy itt nem működik a tekintélyelvűség. Természetesen kialakul, egy ehhez hasonló struktúra, ám sokkal lazább, mint egyéb szakmákban. Erről azonban majd később lesz szó. Legközelebb az egyes szerepeknek megfelelő kommunikációs trükköket nézzük át,illetve néhány lehetséges variánst a hétköznapokra.

The post Ifjúsági szakma rétegei és azok kommunikációja appeared first on VBstudioZ.com.

Az ifjúsági szakmában dolgozók igen sokrétűek, nemcsak szaktudás alapján, de életkorban is. Maga a szakterület is szerteágazó rengeteg szereppel, pozícióval. Mindegyik más, és más kommunikációs stílust eszköztárat igényel. A legkézenfekvőbb ezek közül az ifjúságsegítő, a kortárssegítő, a mentor, vagy a tréner, és a koordinátor. Ezeken kívül azonban vannak egyéb szerepek is melyek talán általánosabbak, ám ebben a szakmában is nélkülözhetetlenek.

Az egyik az adminisztrátori pozíciók valamelyike, illetve a vezetői posztok. Ezek általános munkakörök, ám ha valaki ifjúsági szakmában dolgozik, akkor sok esetben egy személyben kell mentornak, trénernek, könyvelőnek, intézményvezetőnek, pályázatírónak, vagy akár karbantartónak lennie. Lévén legtöbb esetben civil szervezetek vállalják fel ezt a tevékenységet. Itt megszokott dolog a többes munkakör, de egyre inkább jellemző a kulturális területeken is. Például egy kultúrházban egyszerre adminisztrátor, szervező, és takarító az ember. Mindezt figyelembe véve a kommunikáció sem egyszerű ilyen esetben. Ahogyan az egyéni kommunikációnál, már esett szó a tudatos kommunikációról, az egyes szerepek esetében még inkább lényeges a helyes mód megválasztása. Egy kortárssegítő sem lehet nyegle, mint ahogyan egy idősebb ember esetében is visszatetsző, ha megjátssza magát.

Ha már a szerepek, ifjúsági szakma az elnevezés, mégsem feltétlenül igaz, az, hogy csak fiatalok dolgozhatnak ezen a területen.  A fiatalság a bevonáshoz, a lendülethez kell, az idősebb korosztály a tapasztalatot, módszertant, és a hátteret nyújtja. Hatvan éves ember is lehet jó ifjúsági szakember, és egy húsz év körüli fiatal is lehet teljesen alkalmatlan erre a feladatra. Ez egyénenként változik. Sok múlik a hitelességen. Ha megmarad az ember a saját stílusánál, és nem akar más lenni, akkor elfogadják. Általánosan elmondható, hogy a fiatalabbak a közvetlen aktivista feladatokat látják el. Ők azok akik korban közelebb állnak a célcsoporthoz, hasonlóan kommunikálnak, öltözködnek.

Ha valaki fiatalon csöppen ebbe a szakmába, akkor általában segítőként, mentorként kezdi, majd trénerként, folytatja, végül a hátteret nyújtó vezetőként ér révbe. Utóbbi esetben a tréneri feladatok nem maradnak el, sőt egyre inkább előtérbe kerülnek a módszertani fejlesztések esetében.  Érdekes helyzet az egyes szubkultúrák esetében, ahol sok esetben az idősebbek, akár a jóval idősebbek kontrollálják az ifjak tevékenységét. Itt természetes nem visszatetsző a speciális szóhasználat, hiszen a „nagy öreg” teljesen elfogadott az adott körben. Gondoljunk a rock, vagy a rap stílusokra.  bevezetőnek talán ennyi elég is lesz, hamarosan részletesen is megvizsgáljuk az egyes szerepek speciális kommunikációs lehetőségeit, és buktatóit.

The post Ifjúsági kommunikáció – Az ifjúsági szakma rétegződése appeared first on VBstudioZ.com.

Fiatalokkal történő kommunikációban a közvetlen személyes forma a leghatékonyabb, de gyakran kell írásban, és a levegőn kívüli egyéb felületeken is információt cserélni. Kevésbé hatékony, és sok esetben lassú, de kikerülhetetlen.  Nem mindegy milyen közegben történik, milyen gyakorisággal, stb. Most az írásbeli közlésváltás néhány esetét vizsgáljuk meg.

 Általánosságban az írásbeli információcsere előnye, hogy bármikor megnézhető, előkereshető, hivatkozhatunk rá, egy verziót egyszer kell elkészíteni, és még sorolhatnánk. A hátránya azonban, hogy lassabb a szóbelinél, és kevésbé közvetlen.  Papír alapú levél ma már nagyon ritka, inkább hivatalos igazolások, tanúsítványok és egyéb hivatalos közlemények kerülnek ebben a formában továbbításra. Igaz ez az ifjúsági szakmára is, gyakorlati igazolás, Youth Pass tanúsítvány, iskolai kikérő, oklevél, a leggyakoribb megtestesülési formái.

Az írásbeli nem papír alapú kommunikációs formák, a hírlevelek, honlap cikkek, közösségi oldalon, beszélgetőprogramokon (chat) keresztül történő információ cserék.

Ha mindenképpen írásban kell kommunikálnunk, és nem kötött szerkezetű, hivatalos fomanyomtatványról van szó, akkor a lehető legérthetőbb módon fogalmazzunk. Nem kellenek olyan hosszú mondatszerkezetek, mint az előző mondatom.  A rövid, közérthető, egyértelmű közlés vezet eredményre. Az emberek általában nem olvasnak el öt hat sornál hosszabb bekezdéseket, csak ha kifejezetten érdekes számukra. Ez a fiatalokra különösen érvényes. Az sms-generáció a rövid mondatokhoz van szoktatva.

Sokuknak nehéz értelmezni hosszabb szövegeket. Van, akinek az olvasás is nehezére esik. Ez természetesen nemcsak az oktatás hibája, de ennek megvitatása, most nem képezi részét ennek a fejezetnek. Nem mindegyikükre érvényes, ám sokuk küzd ezzel. Az írásbeli közlésben tehát az egyszerűségen van a hangsúly. Nem árt, ha ismerjük az adott közösség speciális kifejezéseit. Alkalmazni azonban csak módjával érdemes.

Az e-mail nem tartozik a fiatalok kedvelt felületei közé. Sokuk alig használja, és hetente csak egyszer nézi meg a fiókját. A közösségi oldalak vették át a fő szerepet ezen a téren. Az ésszerű használatát azonban csak kevesen sajátították el. Az okostelefonok elterjedésével, szinte egész nap az interneten lógnak. A virtuális térben kommunikálnak leginkább. Ez a viszonylagos személytelenségnek is köszönhető. Könnyebben leírnak olyan dolgokat, amiket szóban, személyesen nem mernének megtenni.  Az ifjúsági munka során itt is a saját jó példával kell elől járni.

Azon túl, hogy elmondjuk, megmutatjuk, felhívjuk a figyelmet, csak az első lépést tettük meg. a példa ragadós. Ha közöljük, bizonyos dolgokról ez, bizony a saját közösségükön kívül ciki, akkor előbb-utóbb elhagyják az adott rossz szokást. Az önkontroll tehát nagyon fontos az ifjúsági szakember számára, az írásbeli kommunikációban is. A fogalmazási mód, legyen érthető, és fiatalos, de a nyelvtani helyességből, ne engedjünk! Amit írunk, legyen összhangban a tetteinkkel! A közösségi tér szabályait írjuk le, és következetesen tartassuk, és magunk is tartsuk be! Röviden összefoglalva, az írásbeli kommunikációban is az alkalmazkodás, és a példamutatás, következetesség a legjobb stratégia.

The post Egyéni kommunikáció az ifjúsági szakmában 2.- írásbeli kommunikáció appeared first on VBstudioZ.com.

Legutóbb áttekintettük az egyszerűbb ifjúsági szervezetek kommunikációs tevékenységeit. Most a bonyolultabb több tevékenységet végző szervezetek kommunikációjával foglalkozunk. Az alapok ugyanazok, mint az egyszerűbb esetekben, de a több tevékenység miatt nagyobb odafigyelést igényel. Egy klasszikus ifjúsági iroda a legjobb példa ilyen szervezetre.

 
Az ifjúsági iroda egyszerre szolgáltat a fiataloknak, a szülőknek, és a tanároknak. Tevékenységének része a tanácsadás, klubtevékenység, felkereső ifjúsági szolgálat. Mindegyik tevékenység más kommunikációs stílust igényel. Másképp kell megfogalmazni a felsorolt célcsoportoknak, és a döntéshozóknak szóló információkat. Szerkezetileg nézve, több szintről beszélhetünk. Az egyes szolgáltatások szintje, majd szolgáltatások csoportjai, és az iroda egésze. A szervezeti struktúra is hasonló, a kommunikációs mix pedig erre épül.
A fiatalok esetében, figyelembe kell venni az egyéni érdeklődési kört, esetlegesen tartozik-e valamely szubkultúrát kedvelő csoporthoz, ennek megfelelő nyelvezetet használva tudjuk bevonni őt a tevékenységekbe. Az ifjak először a programokra érkeznek, később már, általában egyénekhez kötődnek, xy-t keresik, ha betérnek az épületbe, és nem csak úgy valakit. A klub jellegű szolgáltatások kommunikációja nagyon hasonló az egyszerűbb szervezetekéhez, azzal a különbséggel, hogy a többi szolgáltatással összefüggő mixben helyezkedik el.
Szülők és tanárok esetében az aktualitások, tanácsadás, lehetnek a kommunikáció legfőbb témái. Az egyes szolgáltatások iránti igény felkeltése, és szinten tartása. Figyelembe kell venni a célcsoport, prioritásait. Ha tudjuk, nekik mi a fontos, akkor ennek megfelelően alakíthatjuk, a közlendőnket. Intézmények esetében a szakmaiságot mindenképpen ki kell emelni, nem sértve a pedagógus önérzetet. Belső kommunikáció a szervezeti struktúra szerint alakul. Az irodavezető, és az egységek vezetői képezik a felső szintet. Ezután az alegységek vezetői (pl: klubvezetők) következnek, majd a többiek. ifjúsági szakmában, a többirányú információ áramlás a leghatékonyabb. Ki kell tehát építeni vertikális, és horizontális vonalakat is.
A döntéshozókkal történő kommunikáció ebben az esetben is a vezetőség feladata. A komplex szolgáltatásnál azonban már nehezebb rávilágítani az egyes részek fontosságára. Ilyenkor fontos kiemelni az összefüggéseket, a részek közti kapcsolódási pontokat. A komplexitást a tudatosan egymásra épülő, és egymást kiegészítő elemek adják. A jó döntéshozók rendelkeznek megfelelő ifjúsági stratégiával, amibe egy ilyen sokrétű szolgáltatáscsomag nagyon jól beilleszthető. Ha ismerjük ezt a tervet, akkor, ki tudjuk emelni a saját tevékenységekből, a legjobban illeszkedőt. Sajnos több településen egyáltalán nem foglalkoznak az ifjúsággal, és nem is értik miért lényeges ez. Ebben az esetben az alapoknál célszerű kezdeni. Ehhez nagy felkészültségű szakemberre van szükség. Összességében egy nagyobb ifjúsági iroda kommunikációja többszintű, és éppen annyira összetett, amennyire a szervezet tevékenysége. Hamarosan részleteiben is áttekintünk néhány fogást, ami hatékonyabbá teheti a az ifjúsági szakember munkáját.

The post Ifjúsági kommunikáció áttekintés- nagyobb szervezetek appeared first on VBstudioZ.com.

Kezdjük az elején! Mit is akarunk kommunikálni, és hogyan? A fiatalokkal foglalkozó szakemberek nagyon széles területen ténykednek. Vannak, akik inkább az egészségügyhöz kapcsolhatók, és olyanok is, akik a sporthoz, vagy kultúrához Mégis mind, az ifjúsági szakmában ténykednek. Ennek a szakmának is vannak tehát speciális területei. Gondoljunk csak az előadó művészetre, vagy a drog prevencióra. Két teljesen különböző szegmens, mégis szerepelhet egy kommunikációs mixben.

 
Ezt a széles spektrumot nem feltétlenül egy szervezeten belül kell kezelni. Az ifjúsági szervezetek általában specializálódnak egy-egy területre, ami nagyban segíti a kommunikációt. Ez azért is lehet jó megoldás, mert mindenki számára egyértelmű. Igen ám, de vannak esetek, amikor egy komplex szolgáltatást nyújtó intézmény születik. Például, egyszerre foglalkozik, zenével, tánccal, sporttal, médiával, tanácsadással, ismeret átadással. Ilyenkor nemcsak a tevékenység sokfélesége állítja kihívások elé az ott dolgozókat, de kommunikálni is nehezebb. természetesen erre is van megoldás.
Előbb azonban tekintsük át az egyszerűbb esetet. Megjegyzem, ez sem kétmondatos téma. A leggyakoribb ifjúsági szervezetnek egy tánc, vagy sportklub tekinthető. Kommunikáció szempontjából, a sporttal van a legkevesebb gond, hiszen egy labdarúgással foglalkozó egyesületről nem kell sokat magyarázni. Egy ilyen helyen, fociznak, és erősítő, kondicionáló edzéseket végeznek a fiatalok. Milyen kommunikációs feladatok lehetnek ebben az esetben?
Egyrészt, kell egy csapat. Tehát, a toborzáshoz egy kampányt kell lebonyolítani. Ez általános tevékenység, mert az utánpótlás fontos. Ez a külső kommunikáció igen fontos része, nélküle ugyanis egy idő után, nem lenne csapat. Ide tartozik még az események, jelen esetben meccsek, csapatépítő alkalmak, és az eredmények publikálása. A szülőket is informálni kell a klub eseményeiről. Ők a két kommunikációs terület között helyezkednek el, hiszen a klub belső életéből is kapnak információt, de nem annyit, és nem úgy mint a fiatalok. A belső kommunikáció, ahogyan más szervezetek, cégek esetében is, a munkatársak közti információ csere szerkezete. A vezetőség és a beosztottak közötti csatorna kiépítése is lényeges. Szerves része a belső kommunikációnak, a szolgáltatásokat igénybe vevő fiatalok, és a szervezet munkatársai közötti viszonyrendszer is. A sportág szakkifejezéseit meg kell ismertetni az újoncokkal, hogy értsék, mit mond az edző, és miről folyik a társalgás az öltözőben.
Térjünk kicsit vissza a külső kommunikációra! Ugyanis, fontos része a döntéshozókkal történő kapcsolattartás. Ez természetesen a vezetőség feladata, és nem mindenki vesz részt benne, ám a működtetés szempontjából nagyon fontos. Jelen példában, nem túl bonyolult feladat megértetni a település vezetőségével, a tevékenység fontosságát, egészséges fiatalok, jó munkaerővé válnak, ami adóbevételt jelenthet. A tehetségek kinevelése pedig öregbíti a helység hírnevét. Ezek bárki számára érthető erős érvek, ám szűkös költségvetés esetében így is kemény tárgyalásokra lehet számítani. Ilyen egy „egyszerű” kommunikációs térkép, természetesen még sok dolgot lehetne részletezni, de jelen cikknek csupán az áttekintés a célja. Feltehetnénk a kérdést, hogy ha az egyszerűbb eset az ifjúsági kommunikáció esetében is  ilyen sokrétű, akkor milyen a bonyolult? Erről lesz szó legközelebb.

The post Ifjúsági kommunikáció áttekintés-kisebb szervezetek appeared first on VBstudioZ.com.

Mielőtt bárki megkérdezné, szándékosan írtam így a címet. Igyekeztem ugyanis olyan kifejezést találni ami összefoglalja mindazon szakmák összességét, ami fiatalokkal foglalkozik, a kortárs segítőtől a civil önkéntesen át az ifjúságsegítőig. Ez a szakma igen különleges kommunikációs lehetőségeket kínál, melyekkel élni kell. Ám ahhoz hogy ezt megtegyük, ismernünk kell őket, és olyan mixet kell összeállítanunk, ami minden résztvevő  oldalnak megfelel. Erről szól majd egy újabb cikksorozat, melynek ez a bevezetője.

Ez a szakma azért is nehéz mert sokrétű, a médiatevékenységgel párosul akkor ez hatványozódik. egy ifjúsággal foglalkozó szakembernek egyaránt kell tudni kommunikálni a döntéshozókkal, pályázatkezelőkkel, ügyvédekkel, könyvelőkkel, informatikusokkal, és természetesen a fiatalokkal. Magam már több mint másfél évtizede foglalkozom e területtel is. Kortárssegítőként, animátorként kezdtem a diákújságírás mellett, majd ezt folytattam megszakításokkal a mai napig. Az utóbbi tizenöt évben folyamatosan végeztem ilyen tevékenységet hol önkéntesként, hol alkalmazottként. Voltam tanácsadó, ifjúsági koordinátor, ifjúságsegítő, ifjúsági asszisztens, gyakorlatvezető, és még számtalan elnevezést sorolhatnék még ami részben, vagy egészben lefedte az adott munkafeladatot. Volt tehát alkalmam megismerni az egyes kommunikációs csapdákat, és jó példákat, melyeket marketingesként és médiásként is tudok alkalmazni.

A tapasztalat azt mutatja, hogy csak a fiatalokkal történő kommunikáció igen sokrétű terület. Mindegyik más életkorban,  háttérrel érkezik az ember által vezetett közösségbe, így mindegyikhez másképpen kell megtalálni a kulcsot. Némi segítséget jelenthet, ha ismerjük a szubkultúrákat, és azok kommunikációs lehetőségeit, eszközeit.  Jelen cikksorozatban erre is kitérek egy-egy cikk erejéig. Szó lesz még a már említett döntéshozó, támogató szervezetekkel történő kommunikációról, pályázati kommunikációról, és sok egyéb területről mely nem közvetlen a fiatalokkal történő munka során fordul elő, hanem a háttérmunka része. Ez a szakma, csakúgy mint a médiatevékenység sokrétű, és a látható, hallható része mellett a legtöbb a háttérben zajlik. Mint jéghegyek esetében.

Szót ejtek arról is, hogyan lehet a médiát felhasználni a fiatalokkal történő munkára. Nem elég kimondani a varázsszót, olyan ember is kell akinek van tapasztalata média, és ifjúsági területen. Természetesen nem feltétlen egy emberről van szó. A csapat összeállításánál kell mindezt figyelembe venni. Hamarosan kifejtem miért lényeges ez.  Összefoglalásképpen kijelenthetjük, hogy ifjúsági területen nem lehet karosszékben ülve eredményeket elérni. Nem lehet elefántcsont toronyba zárva kitalálni, vagy megmondani mi jó az adott ifjúnak. Meg lehet próbálni, de igen szerény eredményt fogunk elérni. A személyes kapcsolat nélkül nem megy a dolog. Ehhez pedig szakemberek kellenek.

The post Kommunikáció az ifjúsági szakmában appeared first on VBstudioZ.com.