Nem is oly régen írtam a pozitív ösztönzők ellentétéről. Akkor megállapítást nyert, hogy nem mindig és mindenkinél válik be. Sajnos ugyanez igaz, a pozitív motivációra is. Vannak esetek, amikor egyszerűen nem megy. Bármennyire próbálunk jutalmazni, dicsérni, nem változik semmi. Lehet, hogy az alkalmazott módszer és idő nem megfelelő. Általánosan megállapítható azonban, hogy a pozitív megerősítés legtöbb esetben hatásosabb. Mi lehet a gond, ha mégsem?
Nos, ez nem feltétlenül egy okra vezethető vissza. Létezik olyan ember, akit a dicséret elbizakodottá tesz, ezért ezzel nem érünk célt, ha motiválni szeretnénk. Az anyagi javadalmazás már kevésbé személyes motiváció, ezért talán hatásosabb. Természetesen valaki gondolkodhat így is: „Jól keresek, minek dolgozzak többet, vagy jobban?” Nyilván, aki elégedett a jövedelmével, az nem fog jobban teljesíteni, ha még többet et keres. Mindazonáltal, „van az a pénz…”
Ám a pénz nem minden. Ilyenkor pozitív értelemben vett verseny generálásával ösztönözhetünk magasabb teljesítményre. Segítségül lehet hívni a csapatszellemet. Helyzettől függ, hogy épp mi adhat plusz lökést. Ha például a csapat teljesíti a kitűzött célt, függetlenül a személyes ambícióktól, akkor kap az osztály, telephely stb egy kávégépet, eszközt, szerszámot, bármit, ami szükséges. Ezek szintén pozitív ösztönzők. Ezáltal egymásra is hatnak a munkatársak. Nehogy az ő teljesítményükön ússzon el a beígért jutalom.
Van egy mondás, miszerint ha a fül nem hall dicséretet, akkor a száj hallgatag lesz, és a kéz is lelassul. Ennek sok változata van, de a lényeg ugyanaz, ha nincs pozitív megerősítés, akkor nincs motiváció sem. Még akkor is jó hallani, ha a szakma öregje valaki, például sokat látott szerelő a műhelyben. Esetleg a világ legjobb könyvelője ül az irodában. Még ha tudja is magáról az illető, hogy tudása, tapasztalata, folyamatos tanulása által jó munkát végez, akkor is megérdemli, a dicsérő szavakat. Természetesen nem úgy, mint egy kezdő gyakornok.
Vannak munkatársak, akik olyannyira képesek önálló munkára, hogy igazából nincs is szükségük a főnök, jelenlétére, felügyeletére. Delegálják maguknak a feladatokat. Ilyenkor csak abban az esetben kell beleszólnunk a munkájukba, ha valami váratlan sürgős feladat adódott, amiről előre nem tudhatott, amikor sorrendbe rakta a feladatait. Ezek a munkatársak is megérdemlik, hogy néha kapjanak valamilyen elismerést. Nem feltétlenül szóban, csupán szóban. Ők tudják, hogy jól dolgoznak, de egy új eszköz, ami megkönnyíti a mindennapokat, jelzés. Gyakorlatilag dicséret szavak nélkül.
Rengeteget lehet írni a legkülönfélébb pozitív motivációs módszerekről, akár konkrét eszközökről is. Felsorolás helyett, inkább példákat említettem. Talán így sikerült rávilágítani, esetleg utalni, néhány olyan dologra, ami száraz felsorolás esetén talán nem lett volna egyértelmű. Összegezve megállapítható, hogy a pozitív ösztönzők tárháza jóval szélesebb ellentétes társainál. Meg kell említeni azonban, hogy ez sem csodamódszer. Van, amikor nem működik. Mégis mi megoldás, ha nem jelenthetjük ki sem a pozitív, sem a negatív ösztönzők mindenhatóságát? A válasz már sejthető, de mindenképp kiderül a következő részből.
