Ebben a részben arról lesz szó, hogy mit kommunikál akkor a szervezet, ha nincs kiválasztási folyamat. Akik elolvasták az első két részt már tudják, hogy többről lesz szó annál, hogy nincs épp szüksége s szervezetnek új munkaerőre. Valóban, itt is olyan talán kicsit szélsőséges eseteket említek, melyek az elmaradó felvételi eljárást vizsgálják kommunikációs tartalomként.
Az első esetünk, amikor nagyon jól megy minden, csak a feladatokat, már képtelenek ellátni a dolgozók, kell új munkaerő. Ha ilyen esetben a vezetőség spórol a munkaerővel, teljességgel alkalmatlan a feladatára. Sok vezetői képzésen az indokoltnál jobb színben tüntetik fel a minél kevesebb munkaerővel elért eredményeket. A valóság azonban az, hogy ennek a módszernek a szélsőséges alkalmazása, túl azon, hogy kizsákmányoló, még ronthat is a helyzeten. Növekvő profit helyett, csődöt eredményezhet. Minden szervezetnek, tevékenységnek van egy minimum munkaerő igénye. Ha ez nincs betöltve minőségromlás lesz az eredménye. Végső soron a munkaerő is elvándorol. Senki nem akar olyan helyen dolgozni, ahol három-négy ember munkáját kell ellátni szimpla fizetésért. Tapasztalt, magasan kvalifikált munkaerő esetében ez különösen igaz. Léteznek olyan területei a gazdaságnak, hogy a robotizáció megfelelő megoldást jelent. Az emberekkel foglalkozó területek, szociális szektor, viszont embereket igényel. Egy egészségügyi intézmény, iskola, idősotthon, vendéglátó egység, ifjúsági iroda, stb, minőségi szolgáltatást, csak egy minimum dolgozói létszám felett tud nyújtaniA munkaerővel történő gazdálkodás tehát nem egyszerű. Főleg azokban a szektorokban, ahol nem cél a profit. Itt profitorientált gondolkodással irányítani baklövés. Alkalmazni lehet a profitorientált módszerek egy részét, javítva a gazdálkodást, de nem mindent. Jól menő cégnél csak azért nem venni fel a hiányzó státuszokba új embereket, mert az sokba kerül, ostobaság.
Azonban nemcsak jól menő cégek vannak. Léteznek olyan szervezetek, civil, és állami egyaránt, melyek jól mennek, de nem termelnek profitot, mert nem erre jöttek létre. Ezek fenntartásáról, magánalapítványok, és az állam gondoskodik, akár közvetlenül, akár az önkormányzatokon keresztül. A munkaerővel történő spórolás itt is egyre nagyobb divat. Köszönhető ez a z alkalmatlan vezetőknek. Aki azt tanulta, hogy” az emberi munka sokba kerül, ezért ezzel tudsz spórolni”, annak nehéz felfogni, hogy ebben a szektorban épp az ember a lényeg. Itt is sok esetben magasan kvalifikált szakemberek dolgoznak, minőségi munkával járulnak hozzá a társadalom egészségéhez, szó szerint, és átvitt értelemben is.
Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy ezek az emberek eleve kevesebb bért kapnak. Ehhez még adjuk, hozzá, a minimum munkaerő gondolatát, és megkapjuk a pályaelhagyás okát. Arról még nem is szóltam, hogy itt fokozottan érvényes, hogy a spórolás a minőség rovására megy. Itt nem lehet agyonhajszolt emberekkel működtetni a rendszert, mert szétesik. Az eszközökkel történő spórolás hasonló negatív következményekkel jár. Maradjunk az emberi tényezőnél. Nem lehet egy bizonyos szint alá csökkenteni egyik gazdasági szektorban sem a dolgozói létszámot. Ezzel azt üzenik az agyonhajszolt embereknek, hogy” ti nem vagytok fontosak, és a ti munkátok nem ér annyit, mint aki pénzt termel. „ A pénz azonban nem minden. Az egészséges társadalomhoz kevés a sok pénz. Ezt tudomásul kell vennie a legelvakultabb vezetőnek is.
A következő eset, amikor szépen lassan leépül a szervezet, vagy az egyik egysége. A dolgozók valamilyen okból távoznak, és nem érkezik a helyükre új. Az első néhány eset, talán fel sem tűnik, ha nagyobb létszámról beszélünk. Hosszabb távon azonban feltűnő, és az eszesebb dolgozók folytatják a sort, és távoznak. Előbb vagy utóbb mindenkinek egyértelmű lesz a megszűntetési szándék. Szavak nélküli üzenet ez, és elég egyértelmű. Sokszor láttam ennek nem szándékos változatát, amikor a vezetőség csak akkor kapott észbe, amikor a dolgozók jelentős része távozott, és gyakorlatilag lehetetlenné vált a működés. Itt a felelőtlen vezetői magatartás volt az ok. Ám sokszor élnek ezzel a lehetőséggel akkor is, ha nem tartják fontosnak az adott tevékenységet.
Még akkor is előfordul, ha egyébként sikeresnek mondható. Csupán, azért, mert a vezetőnek nem fontos. Nem fejleszti a céget, nem emeli a fizetést, Netán alacsonyabb foglalkoztatási formával oldja meg a HR ügyeket. Utóbbi nyilván alacsonyabb fizetést is jelent, amit a tapasztalt, és magasan kvalifikált munkaerő nem fog tűrni, és távozik. Aki ebben az esetben marad, csupán kötődés miatt, vagy hivatástudattal teszi ezt, amíg végképp rá nem kényszerül a távozásra. A cél, kimondatlanul teljesül, az egység vagy a teljes szervezet megszűnik, működésképtelen lesz. Nyilván etikusabb, ha közlik, hogy ez nem kell, és vége, de ekkor veszít a vezető a népszerűségéből, megszűntetve egy igényelt tevékenységet. Ha úgy dönt, hogy nem támogatja, hagyja, lassan leépülni, akkor látszólag nem ő a hibás. Pedig, de. Ezen kívül még önző, és alkalmatlan is vezetői feladatokra. Egy vezetőnek ugyanis nem az a fontos, hogy neki tetszik-e az adott terület, vagy sem. Egy vezetőnek az a fontos, hogy vezesse a szervezetet, és fejlessze, minden téren.
Ha egy gazdasági terület nem tetszik, nem kell ott pozíciót elvállalni. Akkor sem, ha egyébként jól hangzik, és remekül mutat az önéletrajzban. Olyan területre kell vezetőnek menni, amit nem utál. Egyébként csak saját alkalmatlanságát mutatja. Ezeket a vezető pozícióban lévő embereket sajnos csak hosszabb távon lehet kiszűrni, sokszor későn, amikor már több kárt okoztak, mint amennyi hasznot hoztak. Most nem ragadok le csupán a pénzügyi hasznon, ez az egyik legfontosabb, de az emberi, és marketing értékek is ugyanolyan fontosak. Ezek kiegészítik egymást, és ha az egyik nem jó, az kihat a többire is. A munkaerővel történő helyes gazdálkodás, segítheti, a rossz irány, romba is döntheti a szervezetet. Ezzel a néhány példával, és gondolattal remélem sikerült elgondolkodtatnom azokat is, akik nem az alapismeretek miatt keresik fel az oldalt. A célom ezzel a mini sorozattal a gondolat felvetése volt, és olyan vezetői hibák ismertetése, melyek talán nem mindenkinek egyértelműek, vagy esetleg inkább elhallgatják, nem beszélnek róla.
