Talán érdekesnek tűnik, de a címben említett esetek bizony komolyan értelmezhetők kommunikációs szempontból is. Egyes esetek külső és belső kommunikációban egyaránt lényegesek lehetnek. Magasabb vezetői beosztás, előléptetés fontos pozícióba, vagy komolyabb szakmai elismerés bizony akár külsösöknek is fontos információ lehet. Tehát ezek az események egy cég kommunikációjának elemzésekor is számítanak. Most is hozok néhány példát az érthetőség kedvéért, természetesen nem beazonosíthatóan. Igaz ezek olyan esetek melyek rendszeresen előfordulnak, még ha ritkábban is az átlagnál.
Azt talán nem kell különösebben kifejtenem, hogy egy komolyabb szakmai díj, vagy egyéb elismerés, szépen kommunikálható. Teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy a cég, vagy egy dolgozó kapta, pozitív üzenete van. A közösségen belül lelkesít, kívül pedig bizalmat ébreszt. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az illető, aki az elismerést kapta, bizony kelendőbb lesz a munkaerő piacon, tehát ennek megfelelően kell viszonyulni a helyzethez. Egy jó szakembert elveszteni, minden cégnek rossz, de ha épp jó sajtója is van akkor szinte tragédia lehet. Az más kérdés, hogy egyáltalán nem biztos, hogy el akar menni, de hát van az a pénz.
Az is érdekes helyzet, amikor egy kötelező kinevezés, előléptetés elmarad. Bizonyos területeken, különösen a közszférában néhány évenként, megszerzett végzettség okán magasabb szintre kerülhet az ember. Nagyon ritkán előfordul, hogy ez elmarad és még az illetőnek sem tűnik fel, vagy szól ugyan, de elsikkad az ügy. Aztán egyszer kiderül és jön a fejtörés, mert ugye az rendben van, hogy most behozzuk a lemaradást, de vannak dolgok amiket nem lehet visszaadni. A fizetésemelés, relatív könnyedén megoldható, ahogyan az elmaradt egyéb jövedelem pótlása is. Az anyagi részek tehát rendben vannak.
A pozícióból származó előnyök viszont nehezen, vagy egyáltalán nem pótolhatók. Különösen igaz ez vezetői posztok esetében. Egy ilyennek számos előnye van. Egyes helyeken ingyenes képzések, tanulmányutak, céges jármű és egyebek járnak. Ezek még a határán vannak az anyagi síknak, de már egy érzés, élmény is kötődik hozzájuk, melyek az adott időszakban kimaradtak az illető életéből. Vagy pusztán az érzés, az átélése a helyzetnek, a kapcsolati tőkéről nem is beszélve. Egy beszámoló elkészítése és megtartása az értekezleten nem olyan élmény, mint egy nyaralás, de mégis hozzá tartozik a poszthoz. Vezetőként felkérhetnek számos egyéb feladatra, előadásokat tarthatsz a szakterületedről, legyen szó konferenciáról, vagy oktatásról. Felkérhetnek pusztán a pozícióból fakadóan szaktanácsadónak. Ezek az esetleges tiszteletdíjakon (tehát jövedelmen) kívül szintén élménynek számítanak. Az át nem élt helyzeteket pedig nehéz pótolni. Legtöbbször mindenki megelégszik azzal, hogy a hiányosságokat pótolják, és onnantól rendben mennek a dolgok.
Tapasztaltam pár esetet, amikor a vezető úgy döntött, hogy ez nem elég, mert kompenzálni szerette volna a hibát, ezért megvizsgálta, hogy az illető helyzete milyen lenne, ha minden a szokott rendben történt volna. Ezt követően pedig egy esetleg két lépcsővel feljebb határozta meg a kompenzáció mértékét. Így megpróbálta ellensúlyozni a hiányosságokat. A joggyakorlatban ez bevett módszer, ha kártérítésről van szó. Úgy határozzák meg a mértékét, hogy ha az illető az adott összeget befekteti, akkor átlagértékkel számolva, mekkora jövedelme származott volna belőle. Ezt ítélik meg kártérítésként. Ezek a vezetők ezt a gyakorlatot próbálták átültetni az adott szituációra több-kevesebb sikerrel. Nemcsak anyagi értelemben, hanem az egzisztenciát érintő más vonatkozásokban is.
Érdekesek a kinevezések is, amikor egy tisztséget nyer el az ember. Ha ez egyértelmű, szinte már törvényszerű volt, mert az illető az adott terület magasan kvalifikált, elismert tekintélye, de legalább kiváló szakember, akkor ez jól kommunikálható, pozitív történet. A sztori akkor válik érdekessé, (legalábbis kommunikációs szemszögből) amikor a kinevezést olyan ember kapja, aki teljesen tapasztalatlan, netán szakképzetlen. Kiváltképp, ha még egy laikus is legalább három megfelelőbb embert tud felsorolni a címre, vagy posztra. A „kellett neki egy hely és ezt találtuk” típusba tartozó esetek akár komoly károkat is okozhatnak és nagyon nehezen kommunikálhatók. Sok esetben fellelhető az illető rokoni vagy ideológiai kötődése a kinevezést adó felé.
Kisebb jelentőségű esetben ez talán nem nagy baj, mert elsikkad a sok történés között. Néhány fontosabb poszt esetében azonban a sajtó is felkapja, ami már nehezebb ügy. Ha egy tapasztalt, valódi újságíró kap rá, akkor kemény feladat lesz megbirkózni a helyzettel. Jobb az ilyet elkerülni, és olyan embert kinevezni, akinek legalább a szaktudása és tapasztalata elegendő. Ha nem is fog tetszeni mindenkinek a szakmai részbe nem tudnak belekötni. Ugyanakkor az is lényeges szempont, hogy egyes területeken az illető múltja, magánélete is nagy hangsúlyt kaphat, ami kizárhatja őt a kinevezésre alkalmasak köréből.
Ezek az esetek mindenképpen jelzések szervezeten kívülre jelezhetik, hogy jó partner lehet, érdemes vele együttműködni. Vagy épp ellenkező hatást is kiválthat, nem vásárolnak tőle, megszakítják a kapcsolatokat, nem kötnek üzletet. Szervezeten belül pedig elindíthat egy felfelé ívelő spirált, ami több bevételt, motivált, lojális munkatársakat, és jó hírevet hoz. Másik oldalon viszont zuhanás is lehet a vége, amikor senki sem akar a cégnél dolgozni, a dolgozók felmondanak. Ezáltal kevesebb bevétel és rosszabb hírnév lesz a jutalom. Nem szívesen dolgozik az ember olyan helyen, ahol semmibe veszik a szaktudását, tapasztalatát, sőt a lojalitását. Ha még olyan emberek kapnak jobb státuszt akinél még egy pályakezdő is többet tud az adott területről akkor pedig végképp elgondolkodik, hogy máshol keres állást. Éppen ezért érdemes ezeket a különleges alkalmakat jól kihasználni és felkészülni rájuk kommunikációs szempontból is. Mert már az is kommunikáció ahogyan megtörténnek.
