Sajnos jelenleg nincs egységes államilag finanszírozott intézményrendszer ifjúsági területen. Ez azonban csak részben sajnálatos, mert ha a bevezetőben említett sajátosságokat figyelembe vesszük, akkor egy vízfejű főváros központú hierarchikus rendszer ami általában az állami rendszerekre jellemző, alkalmatlan lenne a célok megvalósítására. Ugyanakkor vannak olyan már létező intézménystruktúrák melyek mintául szolgálhatnak.
Elég rugalmasak, még országos szinten is, és a helyi igényekre is gyorsan képesek reagálni. Még kortárs mentor koromban vázoltam fel egy általam működőképesnek tartott intézményrendszert, mely kifejezetten ifjúsági célokat szolgált.
Ebben a cikkben nem fejtem ki a részleteket, viszont az akkori tanulmányom alapul szolgál jelen íráshoz, hiszen szerepelnek benne azok a vonások, melyek jellemzik az egyes települési szinteken működő ifjúsági közösségi tereket. Mint azt már írtam alapvetően különböznek az igények a különböző településeken. Ugyanakkor nem mondható az, hogy például zenés foglalkozásra nincs szükség falvakban, csak városokban. Igenis lehet, ha van rá igény. Sokszor megfigyelhető a hagyományőrzés, mint tevékenység a kistelepüléseken, de a városokban is. Tehát így nem különíthetők el az egyes településtípusokon működő közösségi terek. Nagyobb halmazokban gondolkodva mégis lehet egységes alaptevékenységről beszélni. Ha kommunikációs, informatikai, művészeti fejlesztő tevékenységként említjük, akkor ezeket a nagyobb csoportokat már lehet egységesen kezelni, hiszen mindenhol felmerülhet igény művészeti tevékenységre, de ez lehet zene, képzőművészet, vagy akár filmkészítés is. Egységes rendszer tehát szélesebb fogalmi rendszerben értelmezhető. A lokális igények pedig alapvetően eltérhetnek még a szomszédos falvakban is.
Mégis mire lehet szükség az egyes szinteken? Vegyünk először egy kistelepülést, ahol a fiatalok napközben az iskolában vannak, mint bárhol az országban. Hétköznapi szabad idejük csak késő délután van, vagy hétvégén. Egy faluban azonban a mezőgazdasági tevékenység a legfőbb jellemző. A fiatalok, a szabad idejük jelentős részét, a családi kisebb- nagyobb gazdaságban töltik. Kevesebb tehát az az idő, amit szórakozásra, vagy kikapcsolódásra fordíthatnak. Ilyen településeken, szűkebb az ifjúsági közösségi terek szolgáltatási palettája. Kevesebb lakos kevesebb fiatalt is jelent, egy nagyobb településhez viszonyítva. Működhet például a művelődési központban, egy szobában. Vagy külön épületben is.
Kisvárosban, már más életmód jellemző, bár itt is megfigyelhető a ,mezőgazdaság, vagy kisipari tevékenység. Itt már bővebb kínálatra van szükség, a helyi igényeknek megfelelően. Nagyobb városok, megyeszékhelyek, már akár több ilyen teret is elbírnak, akár specializálódhatnak is egy-egy tevékenységi körre. Például lehet olyan, amelyik inkább szociális, vagy amely művészeti, vagy oktatási tevékenységre helyezi a hangsúlyt. Így nem konkurenciái, hanem partnerei lehetnek egymásnak. Ezen felül a megyeszékhelyek lehetnek módszertani, és szakmai központok is. Itt már általában külön épületre van szükség, de sokszor tapasztalom a városi művelődési intézmények valamelyikében történő elhelyezést is. Optimális esetben azonban egy zárt kerttel rendelkező külön épület az ideális.
A főváros azon túl, hogy az egész rendszer központja, kerületenként több ifjúsági közösségi teret igényel, a nagyvárosokhoz hasonló felosztásban. Természetesen most nagyon leegyszerűsített példát írtam, de nem is volt célom a részletes leírás. Csupán azt akartam bemutatni, hogy ma is sokféleképpen működhet egy ifjúsági közösségi tér, és mennyire eltérő élethelyzetek, körülmények jellemzők a magyarországi településeken. Más és más igények, lehetőségek, eltérő válaszokat, szolgáltatásokat eredményeznek.
